Vágy (18+)

Feküdj. Csak feküdj mellettem. Feküdj nyugodtan, hallgasd. Hallgasd, ahogy beszélek, hallgasd, amit mondok. Hallgasd, ahogy lélegzem, s hallgasd, ahogy a néma csendben zihálok.

Figyeld a szavaimat, értsd őket, fogadd mélyen magadba, éld át. Érezd, ahogy a bőröm a bőrödhöz ér. Lágyan, s csak alig. Mintha annyi se lenne közöttünk; mintha lelkünk között nem feszülnének inak, nem lüktetne vér, nem remegne hús és nem húzódna bőr.

Csak e két lélek ér egymáshoz. Könnyedén s megfoghatatlanul a semmiben, se térben, se időben. Csak valahol, ahol távolaik a határok és ismeretlenek a korlátok. Ahol nem uralkodik semmi más, csak az érzések. Színes szalagokként kergetőzve, érzelmekké habarodva valaminek a legmélyén, oly csöndes titokban, hogy észrevenni is nehéz e csodát.

Feküdj csak mellettem és hallgasd. Hallgasd a mélység dalát magadban s bennem. Hallgasd, ahogy semmi más nem árulkodik róla, csupán ziháló lélegzetem.