Szeretet

Mit jelent szeretni?

Fák között kószáló, pajkos szélként élni, szaladni, levegőt venni s kifújni, s jártadban minden arcra mosolyt csalni. Felnézni a határtalan magas égre, s tiszta kékjét mélyen magadba szívni. Érteni a fenyők susogását, madarak dalolását, észrevenni kicsiny életek apró moccanását a magas fűben.

Visszanézni, megbocsájtó szemekkel elmosolyodni, majd nézni a még meg nem épült utat a lábad alatt, s elképzelni irányát, színét, mintáját.

Úgy lépni előre, hogy már értelmét sem látod. Úgy ragaszkodni az élethez, hogy közben halálod kívánod. Úgy nézni körbe, hogy félelmed leplezed, melyet még magadnak sem sikerült beismerned.

Megszeretni egy vadat, ki egykor fogát fenhette rád, s most álmodban is elsők közt keresed fél éve kihűlt kosarát. Érezni finom bundáját kezed alatt, szemébe nézni, s tudni, hogy lelkében nincsenek falak.

Szavak nélkül érteni az éhezőt, gondolatok nélkül ölelni a szenvedőt. Kézen fogni egy kicsiny árvát, visszaadni egy angyal szárnyát, hogy ne ragadjon e világban, hol megtépázták.

Belelátni az erdők mélyzöldjébe, és sóhajukat figyelni a téli csendben, miként mókusok álmodnak törzsekben, és szarvasok zörögnek a sűrűben.

Nézni s látni a rohanó patak selymes felszínét, ujjaid közt érezni zsibbasztó hűvösét.

Csendben elmerengni a táj fölött, melynek ismered már minden színét, mégis kíváncsian figyelni minden apró szívverését.

Látni felhők táncát odafenn az égen, s elképzelni, milyen lehet onnan fentről itt lenn, állni egy sárga virágtenger közepén, vágyódni, álmodni, s elgondolni, milyen is valójában szeretni.