Kishercegem

Kishercegem, felelj nekem:
Álmodtál-e nyitott szemmel, éberen?
Hallottad-e felhők dalát, színek hangját,
Nyugodalmas éjeken?
Öleltél-e szivárványt bódultan, részegen,
Próbáltál-e fasuttogást, tavasz ízét üvegbe zárni félszegen?
Ringattad-e kacagását harmatcseppnek szelíden,
S tartottál-e bakot bújó rügynek a réteken?
Merültél-e az égnek kékjébe csodára éhesen,
S ha minderre válaszod csakis igen,
Hát mondd, miként adhatnád ezt át énnekem?

Tündérszárnyam, éberen álmodom e világot,
Hunyd le szemed, s akkor te is meglátod.
Felhők dalát, színek hangját dúdolja az őszi éj,
S egy szivárvány az égnek, mint éjjelednek a kéj.
Türelemmel hallgasd a bölcset, régi mesékről regél,
Minden szava úgy búg, miként fák között a szél.
Engedd beterítni orcád pillangók százával,
S légy bölcsőjük, őrzőjük a magad angyali bájával.
Kortyolj nagyot forrásvízből, olyan, akár az élet,
Rügyként ered majd, zubogón ereidben a véred.
Aztán heveredj csak ide mellém szépen, csöndesen,
Vesszünk el együtt örökre ezen örvénylő tengerben.