Langyos fuvallat szökött be az ablakon, meglibbentette a fehér függönyöket, a férfi kezében tartott papírlapokat és a nő hosszú, barna haját. Aztán kiszökött az ablakon, és nem hagyott maga után mást, csupán a tavaszi zápor és a nyíló virágok illatát.

A beáradó délutáni fény lágy aranyrajzolattal vonta körül a lány vonásait. Mozdulatlanul állt az ablak előtt, és bámulta a távoli dombokat. Még sosem járt a Philipben, nem is igazán lett volna miért odamennie, s az öreg Mihály bá' tiltotta is attól, hogy betegye oda a lábát. Ám már felnőtt nő volt a lány. Annak az egykori kislánynak, aki tíz...

A kislány minden mozzanatából sütött az ellenszenv. Ha nem kiscsiga módjára begubózva duzzogott egy sarokban, akkor rúgkapált, és minden igyekezetével azon volt, hogy valamilyen módon eltalálja a férfit. Othello persze jót mosolygott az alig kilencéves kislány indulatain. Fékezhetetlen volt, megzabolázhatatlan, egy ördögfajzat, aki saját, apró...

Lora álmosan bámulta a férfit. Hálózsákjába bújva élvezte a friss hegyi levegőt, a fák között osonó patak csobogását, a táj deres mozdulatlanságát, és Wolf erős alakjának minden egyes mozzanatát, amint a férfi az autó ablaküvegében borotválkozott.